Baráth Viktória: A főnök

Valóban te irányítod a saját életedet?

Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.

Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?

Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

 ELŐRENDELEM! 

Kiadás éve: 2017   |   Oldalszám: 368 oldal   |   Fogyasztói ár: 3499 Ft   |   ISBN: 9786155596834

Carrie Cooper

1977-ben születtem Budapesten. Imádom ezt a folyton nyüzsgő várost, de be kell vallanom, hogy ha nem kötne ide a családom, a hivatásom és a barátaim, szívesen élnék egy csendesebb helyen. Szeretem a vidék hangulatát, nyugalmát, ember közelibb atmoszféráját. Bár kislányként – ahogy a szüleim mesélik – fiúkat megszégyenítően eleven gyerek voltam, a kamaszkor beköszöntével átkapcsolt bennem egy gomb, és egyre jobban élveztem a csendes, magányos pillanatokat. Máig imádok egyedül lenni, a gondolataimba merülni. Igaz, anyaként erre egyre kevesebbszer van lehetőségem, ám ezt egy cseppet sem bánom. A kislányommal együtt töltött perceket semmiért sem cserélném el! És így azt a kis időt, amit csendes magányomban eltölthetek, még jobban megbecsülöm.

Az írás csak néhány éve lett része az életemnek. Egyszer csak kirobbant belőlem, és azóta az egyik újszenvedélyemmé vált. Sosem gondoltam volna, hogy az írás ilyen hatalmas erőt és szabadságot tud adni! Az ember egy másik világba kerül, egy másik dimenzióba, ahol a szereplők életre kelnek, döntéseket hoznak, cselekszenek, éreznek, és mindezt úgy, hogy közben én is mindennek a részese leszek. És a képzeletben nincs határ, bármi megtörténhet! Nincsenek fizikai korlátok, csupán a karakterek személyisége, valamint a történet jellege az, ami keretek között tart. Mintha a szereplők létező személyek lennének, és én csak tolmácsolnám mindazt, ami velük történik. Ha egyszer megjelenik a fejemben egy történet, egészen addig, amíg le nem írom, folyamatosan pörögnek bennem a képek. És hogy mikor van időm a munka és a család mellett a fantázia világában szárnyalni? A külső szemlélő csak azt látja, hogy takarítok, mosogatok, vasalok, főzök (rendes háziasszony módjára 🙂 ), ám mindeközben az elmém különleges utazásra repít. Házimunkára fel! 🙂


Carrie Cooper eddig megjelent könyvei:

A szemtanú

Lilly Shade

1996-ban születtem, 18 éves koromban írtam meg az első regényem és egy évvel később fogalmazódott meg bennem a kérdés: Vajon tetszene másoknak is? Többen támogatták az ötletet, hogy mutassam meg az írásomat a nagyvilágnak, és mivel én is nagyon szerettem volna, döntöttem. Méghozzá nagyon jól.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a saját könyvem fogom viszont látni a könyvesboltok polcain. Sokan mondták, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy író legyek. Talán igazuk van, ám én azt mondom, hogy nem csak a „sosincs túl késő” létezik. Ha biztos vagyok magamban, és abban, hogy képes vagyok ezt az utat járni, sosincs túl korán elkezdeni.

Merj álmodni, és merd megélni az álmaidat!


Lilly Shade eddig megjelent könyvei:

Az örökös

Majsányi Kati

Egy Szatmár megyei kis faluban születtem, Tunyogon, egy tanító gyermekeként. Az általános iskoláimat Nagydoboson, Fábiánházán, Hajdúviden, beugróként Matolcson és végül Nyíracsádon végeztem el. A debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban érettségiztem, ezt követően a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem diplomát magyar-történelem szakon. Már munkába álltam Csengerben mint kollégiumi nevelő, mikor Debrecenben a KLTE-n magyar szakon diplomáztam. Mindig tanár akartam lenni, kivéve a periodikusan november táján kitörő menekülési pánikomat, mikor a pálya elhagyását fontolgattam. 38 éven keresztül. Tanárként mentem nyugdíjba.

Olvasó ember vagyok, s ez magával hozta, hogy magam is megpróbálkozzam az írással.

 Versekkel kezdtem diákkoromban, s még később is, míg élő kapcsolatom volt az egyetemmel, azzal a légkörrel, amely szinte kikövetelte, hogy alkotni akarjak én is. Mindig bennem volt az önkifejezés szándéka, ezt mutatják a verskísérletek. Próbálkoztam néha kis esszékkel is, aztán a mindennapokban elvesztek ezek az önmagamra fordítható órák. Az írás ugyanis magányos tevékenység, idő kell rá és elmélyülés. Most, hogy van időm, erősebb lett a belső késztetésem is: írni kell. Lassan találtam meg a magam hangját, több kísérlet után. Ma már a napjaim része az írásra fordított néhány óra.

Most kézbe véve ezeket a verseket, látom, mennyire irodalmi ihletésűek, az akkori éveimet és valós élményeimet meghaladóak, ennek ellenére mégis mély érzésekről szólnak: ugyanis mindig nagyon át tudtam élni az olvasott műveket. Leginkább a női sors, a női szerepek foglalkoztattak. Az irodalom megismerhetővé tette azokat a problémákat is, amelyeket a valóságban elkerülni igyekeztem.

A legfőbb életelvemet Benedek Marcelltől vettem: “Szépen élni”- áll az egyik könyve borítóján. Utazás, művészet (s ezen belül is a zene, az igazi zene!), vagy csak egy fa szépsége, egy őszi levél színe, rajza: mind örömforrás. Csak a kezünket kell kinyújtani érte, s látni, érezni, hallani… Horatius tudta ezt, s tudta sok bölcs a történelem folyamán, de a történelem mégis olyan lett, amilyen, s most mintha végképp elveszítettük volna ezt a tudást, a szépen élni képességét.

Hozzáteszem: az élethez leginkább mégis  humorérzék és önirónia kell, enélkül könnyen lila ködbe merül, vagy elviselhetetlenül önelégültté válik az ember.

Mióta a betűket megismertem, a könyvek az életem részei voltak. A regényekből igyekeztem megismerni és megérteni a világot. Adtak az életemhez izgalmas kalandokat, bölcsességet; kapaszkodókat, értékeket, amelyekhez mérhettem magam. Később tanítottam is az irodalmat, magyar nyelvet és történelmet középiskolás fokon, évtizedekig. Azt remélem, hogy sikerült átadnom ezekből az elsajátított értékekből, elvekből valamit a tanítványaim egymást váltó nemzedékeinek is.

Nyugdíjas éveim kezdetén fogtam bele az írásba: az unokáim számára írt mesékkel kezdődött az a próbálkozás, amelynek eredményeként az elmúlt évek folyamán már nyomtatásban is megjelent egy novellám, néhány versem, kisregényem (A jó szándék kavicsai). Ezeket követte a két hosszabb lélegzetű könyvem, a Lina (2015) és az Erdőmese (2016), mindkettő az Álomgyár gondozásában.

A Lina című regényem önéletrajzi ihletésű, egy félárva kamaszlány története a 60-as évekből, egy lélek humorral is átszőtt története. Az Erdőmese a fantázia világába viszi az olvasót, felvonul benne a tündérmesék minden fontos eleme: a jó és a rossz harca, lovagok, tündérek, szörnyek, és az elvarázsolt erdő és a vár, sok – sok kalanddal. Reményeim szerint a természet szeretetére is nevel az érzelmi azonosulás, a csodálatos erdőtündér megszerettetése által.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban írok verset is, ezeket a facebookos írói oldalamon és a weblapomon adom közre.


Majsányi Kati eddig megjelent könyvei:

Lina | Erdőmese

Békésy Erika

Rajzolni már óvodás koromban szerettem. Olvasni, onnantól amikor már nem kellett megküzdenem a betűk összeolvasásával, és kisiskolás koromban beiratkoztam a barátnőmmel a könyvtárba.

A könyvek illata, sokszínűsége teljesen magával ragadott, és ez a varázs mai napig is tart. Kapcsolatom az írással kamasz koromban kezdődött. Naplót kezdtem írni, ami lelki terápiaként működött akkor. Később novellákat, rövid vidám verseket, és meséket írtam a magam szórakoztatására, és hozzá rajzokat készítettem.

Voltak barátaim, de időnként nagyon jó volt elvonulni mindentől távol a saját világomba. Megtapasztaltam, hogy kivételes szabadságot ad az írás, mivel korlátlan lehetőséget nyújt a valóság és a határtalan fantázia birodalmában. Megnyugtat, és feltölt egyszerre.

Eddigi életemben gyakran voltak magányos, nehéz időszakok. Ezek elviselésében támaszom volt az egyre inkább megerősödő humorom, öniróniám, és ezoterikus gondolkodásmódom, miközben igyekeztem „két lábbal a földön maradni”.

Első könyvem fogadtatása Egy elvált, egy özvegy és egy szingli nagyon kellemes meglepetés volt nekem is, mivel sok kedvességet, elismerést és bíztatást kaptam az olvasóimtól. Mindez megerősített abban, hogy később is megosszam történeteimet másokkal.

További írásaim sem fogják nélkülözni a humort, amiken keresztül reményt, és sok vidámságot szeretnék küldeni az olvasóimnak!


Békésy Erika eddig megjelent könyvei:

Az elvált, egy özvegy és egy szingli